Heló mindenky!

Arra a következtetésre jutottam: nem célszerű terápiás tevékenységként ilyen oldalt üzemeltetni. Ahelyett, hogy segítene, épp ellenkezőleg, inkább megerősíti, és még inkább az életem részévé teszi az evési zavart. Mások példájából is azt látom: minél nagyobb teret foglal el az életükben, minél több mindent "köszönhetnek" az evési zavaruknak, annál kisebb valószínűséggel tudnak megszabadulni tőle.
El szeretnék vonatkoztatni ettől az agybajtól. Azt szeretném, ha nem úgy emlékeznének rám, mint "az evési zavaros lány, aki még website-ot is csinált róla". Ha az állapotom az identitásom jelentős részét teszi ki, ezzel "nélkülözhetetlenné" teszem az evési zavart, a saját prognózisomat pedig, ha ez egyáltalán lehetséges, még az eddigiekhez képest is rontom.
Abban is biztos vagyok: vannak mások - sorstársak is, szakirányú végzettséggel rendelkező terapeuták is -, akik jobb rálátással, professzionálisabban tudnának a kérdésről publikálni. Nekem ez már jó ideje nem ambícióm. Minden időt, amelyet anélkül töltök el, hogy gitár volna a kezemben, elpazarolt időnek tekintek. Az evési zavarról pedig már annyi ismeretem van, hogy az számomra trivi, és boldog embereknek tekintem azokat, akiknek számára mindez nem trivi.
Elegem van, emberek. Csinálja meg ezt valaki, akinek erről van papírja. Én soha életemben nem akartam azzal ismertté válni, hogy pszichoblablákat írok. UNOM! Teljesen más dolgok érdekelnek, bár a prioritást egyértelműen a gitár és az elmélet/összhangzattan kapja. Konstans módon.

Mindenkinek a lehető legjobbakat kívánom. Meg azt, hogy soha ne jussatok el odáig, hogy az evési zavar téma a könyökötökön jöjjön ki, mint érdemtelen személyemnek.

Free Web Hosting